<Borsó>>

Volt egyszer egy herceg, aki feleségül akart venni egy hercegnőt, de annak igazi hercegnőnek kellett lennie.Az egész világot bejárta, hogy találjon egyet, de sehol sem tudta megszerezni, amit szeretett volna.Volt elég hercegnő, de nehéz volt kideríteni, hogy valódiak-e.Mindig volt bennük valami, ami nem volt olyan, amilyennek lennie kellene.Így hát ismét hazajött, és szomorú volt, mert nagyon szeretett volna egy igazi hercegnőt.

Egy este iszonyatos vihar tört ki, mennydörgés és villámlás, és az eső zuhogott.Hirtelen kopogtatás hallatszott a városkapunál, és az öreg király elment, hogy kinyissa.

Egy hercegnő állt kint a kapu előtt.De, kegyelme!, milyen látványt nyújtott az eső és a szél.A víz lefolyt a hajából és a ruháiból; lefolyt a cipője orrába, majd a sarkánál ismét kifolyt.És mégis azt mondta, hogy ő egy igazi hercegnő.

"Nos, ezt hamarosan megtudjuk" - gondolta az öreg királynő.De nem szólt semmit, bement a hálószobába, levette az ágyneműt az ágyrácsról, és egy borsót fektetett az aljára, majd vett húsz matracot, és ráfektette a borsóra, majd húsz pehelyágyat a tetejére. a matracok.

Ezen kellett a hercegnőnek feküdnie egész éjjel.Reggel megkérdezték tőle, hogy aludt.

- Ó, nagyon rosszul! - mondta a lány.„Egész éjszaka alig hunytam le a szemem.Csak az ég tudja, mi volt az ágyban, de én valami keményen feküdtem, úgy, hogy fekete-kék vagyok az egész testemben.Ez borzalmas!"

Most már tudták, hogy ő egy igazi hercegnő, mert a húsz matracon és a húsz pehelyágyon keresztül érezte a borsót.

Egy igazi hercegnőn kívül senki sem lehet ennyire érzékeny.

Így hát a herceg elvitte a feleségének, egyelőre tudta, hogy igazi hercegnője van, és a borsót a múzeumba tették, ahol még mindig meg lehet nézni, ha nem lopta el senki.

Ez egy igaz történet.